Placa De Catalunya Látnivalók
Szent Lélektől megtan-út-atván (megtaníttatván); 229. Azonban az ujabb nyelvszokás bizonyos esetekben helyes tapin tattal különbséget tesz közöttök, mi által a fogalmak szabatosabb meghatárrást nyernek, midőn t. a bizonyos ügyeket tárgyaló, vagy magokban foglaló iratokat vány vény-vel képezi: folyamodvány, nyugtatvány, bizonyítvány, beadvány, kibocsátvány, kérvény, kötelezvény, térítvény, hirdetvény, utalvány, stb. Tőr-vel, tőr-rel, gonosz-val, gonasz-szal, rút-vá, rút-tá, gaz-val, gaz-zá, stb. Da de képzős főnevek facebook. Átgondolt, alaposan szerkesztett. Az ily kisarjadzás háromnemű lehet, a) midőn a mássalhangzóvá alakult önhangzó segéd előhangzó nélkül szorosan odatapad az alapszóhoz, mint a föntebbi példákban, és ezekben: csörömb, dörömb, dölf, talp; b) midőn bizonyos viszonyokban előhangzót veszen föl, mi rendesen könnyebb kiejtés végett történik, pl. D) bizonyos cselekvés, foglalkodás anyagát, tárgyát: adó, amit adni, fizetni kell; legelő, amin barmok legelnek, szántóföld, melyet szántanak, kaszáló rét, melyet kaszálni szoktak stb.
Igékből módhatárzókat képez: foly-vást, lép-vést. Ezekben az esetekben a névadást tehát már nem az adott táj konkrét tulajdonsága, jellegzetessége motiválta, hanem a névadó szubjektív megítélése. SOS! nyelvtan - gyűjtsetek -ász, -ész képzős főneveket -mány, -mény -da, -de -vány, -vény 3 példát. 1) Mint igékhez járuló a részesülőnek módosítványa, mely gyakran gúnyt vagy kicsinylést, kicsinyítést fejez ki; pl. Világi, egyházi rendbeli személyek. Öszvetett melléknév a fél és e v. i elemekből, s tulajdonkép ez is öszvetett szót képez. Tudniillik az ily asz esz képzőjü törzsek nagyobb részt elavultak, mint nyelvünkben más számosak.
Leányka, nyitravölgyiesen: lánycsika. 3) a víz, a talaj valóságos vagy metaforikus mozgását jelölik: Álló, Buzgó, Locsogó, Ingó (talaj), Gyöpre-nyóló, Hazanyóló, Szemszúró, Tikakasztó (1970b: 322 323). A hozzátétes szóképzésnek legdúsabb forrása az utótét, nem csak azért, mert az ily képzők száma legnagyobb, de mert ugyanazon gyökhöz több egymás után következő képzőt ragasztani lehet, sőt ugyanazon képző egy szóban kétszer is eléfordulhat, először közvetlenül a gyök, másodszor egy közbevetett képző után, pl. Így érthető, miért csak az északkeleti magyar, illetve a vegyes (magyar és keleti-szlovák, rutén) lakosságú 23. vidékeken volt jellemző (BENKŐ 1950: 145). Ezekben is a távolra, valamely helyre mutatás alapfogalma rejlik, valamint ezekben is al-ul, föl-ül, kiv-ül, bel-ül, el-ül, hát-ul = ott alatt, fönt, künt, bent, stb. Da de képzős főnevek te. Időt jelent, s időhatárzókat képez ezen öszvetételekben: né-ha, vala-ha, so-ha (se-ha), minden-ha. Valamint a magyarban, törökben és finnben, úgy a latin, német- és szláv nyelvekben is az igékből r képzővel számos nevek alakulnak, melyek vagy részesütőkből fejlődtek ki, vagy azokat képviselik, p. a latinban: or, sartor szabó, sutor varró, lector olvasó: a németben er: Seher néző látó, Springer ugró, Fussgeher gyalogló; a szlávban ár, ir, bludár bo lyongó, bujdosó, piszár rovár, iró-diák, krajtsir szabó, stb.
Hlava, fej, hlavitska, fejecske, diva leány, divka, divicza, devojka, devojtsicza am. INCZEFI meghatározásában fennakadást okoz a képzővel létrejövő névrész is, hiszen az a névalkotás szempontjából másodlagos, s el kell különítenünk a névegész szempontjából meghatározó képzőktől (vö. Jakab zsidóné, Jakab zsidó felesége. Két harmad, négy heted. Máskép áll a dolog a nevekre nézve, melyek képzése sokkal bonyolodottabb, változékonyabb, a játszi önkénynek inkább ki van téve, s néha az idegen alakokkal annyira összevág, hogy az elemzés rostáján csak alig birjuk a honit a jövevénytől, sajátunkat a kölcsönözöttől elválasztani, kivált oly szókban, melyek gyökei is homályosak, vagy kétesek. 4) Visszaható ige: - Az alany által végzett cselekvés visszahat saját magára.
Kez-em-be, kez-em hez, kez-em-től. Körülirva ezt jelenti: azon cselekvési módot gyakorolva, űzve, folytatva, melyet a tőige jelent: Ezen képző három elemből áll, a) va, ve részesülőből: foly-va, lép-ve; b) kapcsoló es (as)-ből, mely másnemű részesülőkből is képez mellékneveket, pl. Ezen középképzőjü al, el-nemű törzsek, úgy látszik eredetileg névigék voltak, mint a vadász, halász-félék; néviségökre mutatnak az önálló riadal, diadal, viadal, igésökre pedig a fájdal-ból lett fájdalom, továbbá azon körülmény, hogy a belőlök kisarjadzó m (om, ém, öm) legegyszerübben igerészesölőből elemezhető: fájdaló, fájdalm; pöködelő, pöködelm. Idegen származásuak: kártya, ostya. Elavult, vagy átváltozott igékből: hajd-ú = hajt-ó; fi-ú = iv-ó, aki ívik, ivadó; gyal-ú = tal-ú, tol-ó; hamu = om-ó, omló; sat-u, sujt-ó; gyüszü = tűz-ő, esk-ü = eseg-ő. Egyébiránt némelyeket a nyelvszokás kemény l-vel is használ, mint: csoroszla, korcsola, homola, homolka.
Ez is mily gazdag erű s kiaknázásra váró szókincs-bánya!. A v teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz, pl. Egyezik vele a tompább latin: et és it (em). Morfológiai bonyodalmak. Ha egy csillagászati név utolsó tagja köznév (felhő, köd, üstökös stb. Oz, ~ěz, ~öz, (háromágu). A szavak és más lexikális alapegységek. Ha a márkanév után tájékoztatásképpen megadjuk a típus vagy a dolog jelölésére szolgáló közszót, a kettőt különírjuk, például: Audi gépkocsi, Omnia kávé. A melléknév jelei: (melléknév - milyen? Században is megjelennek újabb származékszavak a meglévők analógiájára. Nő, né, nej; vő, vej; ámó, ámé; csikoltó, csikolté; fogató, fogaté; tátó, táté; tető, teté, honnan, tetéz = tetőz; szotyó, szotyé; aló, alé, honnan: alél; hasonlók: málé, vatalé, szomé, bóné, góré, csóré, kópé, taré, tarej v. taraj, karé, karej v. karaj, gané, ganej v. ganaj, csádé, csadaj, s az ily régiesek: tanót, tanét, tanejt; bizonyót, bizonyét, bizonyejt, melyekről a t igeképzőnél bővebben. Ugyanakkor a ki[ss]ebbet továbbra is kisebbnek írjuk.
A legaktívabb szerepet a helynevek létrehozásában ez a névalkotási mód a korai ómagyar korban töltötte be, ebben a korszakban a helynevek több mint 12%-a képzéssel jött létre (BÉNYEI 2002: 23). A fent elsorolt pontok egyik vagy másika szerint elemezhetök a többi ny képzőjü szók is, nevezetesen: ~vány, ~vény, ~mány, ~mény. A tővégi nyílt magánhangzó nyúlása. Judit I. Ebből kiindulva úgy vélekedünk, hogy öszvetett szó az es (is) és eg elemekből, eredetileg es-eg, v. és-eg. Folytatva a különösebb képzőket. Az -ás/-és képző Az -ás/-és képzővel nagyon sokféle származékszó létrehozható, köztük a helyjelölés funkciója is.
B)Ha a díj, érem, emlékérem stb. Ezek szerint az es, és, is; eg = meg; met v. mét, et jelentenek mind egyenkint, mind egybefoglalva általán kapcsolatot, öszvekötést, s ebből származó többséget, sokaságot, illetőleg gyakorlatot. Ide sorolható a gyűlölség ~ gyűlölés is, bár ez esetben is inkább a gyűlölködéssel való megfelelésről van szó. A -ma/-mä képző... 54 4. A nyelv birodalma csak úgy terjed, ha hasonlék nyomán műértőleg és ízléssel párosítva újabb és újabb alakokat fejt ki, mire a magyar nyelv véghetetlen képességgel, s kivált a képzőknek oly gazdagságával bir, melyhez hasonlót egy ismeretes nyelv sem mutathat fel. Tárgyragos formája: (tárgy --> kit? De különösen hasonlók e magyar-latinok: poto, potonis, pityó; bibo, bibonis, ivó; comedo, comedonis, evő; naso, nagy orrú, orrók; capito, fronto, labio, bucco, tubero; pugio, bökő, undo, ondó, stb. Törzsigékből: akadáló, akadály; szabáló, szabály; dagáló, dagály; kopáló, kopály (kopár); veszelő v. veszélő, veszély; fogoló, fogoly; szipoló (szivoló), szipoly; szegelő, szegély; csegelő, csegély; gerendelő, gerendely; szemelő v. személő, személy; bogoló, bagoly; zugoló, zugoly; csormoló, csormoly; csörmölő, csörmöly; hömpölő, hömpöly; ragáló, ragály; lapáló, lapály; fekélő, fekély; szapoló, szapoly; köpölő, köpöly; csekelő, csekély; erdőelő, erdélő, Erdély. Határozóragok: - -n, -an, -en (szép-en). A föntebbi elemzéshez tartoznak ezek is: nyargalvás-t, folyvás-t, bizvás-t, szemlátomást, stb. KNIEZSA lehetséges megoldásként a szláv hatást látja, ugyanis a szlávban a birtoknévképző nem ritka a térszínformák, illetve növénynevekből alakult helynevekben sem (1949: 104). Föntebb: ast, est és ul, ül.