Placa De Catalunya Látnivalók
Nagymama megette a kalácsot, megitta a bort, és új erőre kapott tőle. Aztán mit viszel a kosaradban? Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte: – Neked is, kedves farkas! Mert – így beszélik – Piroska egyszer, nem sokkal ezután, ismét kalácsot vitt az erdőbe a nagymamának, és útközben találkozott egy másik farkassal. "Ejnye, hogy horkol ez az öregasszony – gondolta. Odébb akart állni, de ahogy kiugrott az ágyból, a nehéz kövek lehúzták a földre: lerogyott, elterült, és kiadta a páráját. Ettől egyszerre nagyon nyugtalan lett, nyújtogatta a nyakát, szimatolt, topogott, csiklandozta az ínyét a finom illat. Piroska és a farkas. Alattomos, komisz jószág volt az is, szerette volna mindenáron letéríteni a kislányt az útról.
Akármilyen mézes-mázosan szólítgatta is, Piroska most már okosabb volt, ügyet sem vetett rá, sietett egyenesen a nagymamához. Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben ahogyan az este letette. Szegény öreg alig pihegett már; Piroska meg, ahogy kikerült a napvilágra, felsóhajtott: – Jaj, de féltem! A Piroska és a farkas című Grimm-mese modernkori verzióját tekinthetjük meg, melyben a kis főhősnő édesapja egy új szerelem miatt elhagyja családját, s így Piroska édesanyja visszaköltözik a budai-hegyekbe a nagyihoz. "Igaza van ennek a farkasnak – gondolta a lányka –, nem is hittem volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Piroska egy alkalommal találkozik… több». Akkor az erdész megnyúzta a vadállatot, és hazavitte a bundáját. Piroska nekiállt, hordta a hurkalevet, egyik vödörrel a másik után, míg tele nem lett vele az öblös kőteknő. Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a három tölgyfa alatt föl nem tűnt a mogyorósövényes kis ház. Csakhamar kopogtatott is a farkas. Én vagyok itt, Piroska! Kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta a függönyt.
Az ordas nemsokára fölébredt. Egy szép napon azt mondja Piroskának az édesanyja: – Gyere csak, kislányom! Tegnap sütöttük; szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, jót fog tenni neki, legalább egy kicsit erőre kap tőle. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni. Nincs kulcsra zárva – mondta az öregasszony –, csak a kilincset kell lenyomnod. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát.
A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához, és bekopogtatott. Korán van még, nem kell sietnem; nagymama biztosan örülni fog a virágnak. De beszélhetett, amit akart! Hogy jobban bekaphassalak! Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki. Fenntarthatósági Témahét. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést halott volna. Ha nem nyílt úton történik a dolog, biztosan bekapott volna! Indulj szaporán, mielőtt beáll a hőség. Köszönt rá a kislányra. Csapta össze Piroska a kezét.
Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott. Gondolta magában a farkas, és a szeme sarkából végigmustrálta a kislányt. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának. Jakob Grimm - Wilhelm Grimm Grimm legszebb meséi - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1965. Furcsa volt az eredeti mesefilmet élőszereplős filmként viszontlátni, ráadásul néhány magyar színésszel/színésznővel megspékelve. Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. De a nagymama kitalálta a szándékát, és túljárt az eszén. Bosszúsan odébb ment hát, aztán megint visszajött, bekémlelt az ablakon, kódorgott a ház körül, végül pedig fölkapaszkodott a háztetőre, hogy majd ott kivárja, míg Piroska este hazaindul; akkor – gondolta – majd utána lopakodik a sötét erdőben, és fölfalja.
Piroska meg azalatt csak szaladt virágtól virágig, hallgatta a madárszót, figyelte a lepkék táncát, és csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezébe. Már-már elhúzta a ravaszt, de akkor eszébe jutott: hátha a farkas megette a nagymamát! A farkas egy ideig kapargatta, feszegette az ajtót, de hiába: a retesz jól tartott. Szegény öreg nagyanyó ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt!
Egy darabig együtt mentek, aztán a farkas egyszerre csak felkiáltott: – Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Piroska pedig megfogadta: – Soha többé nem térek le az útról, és nem szaladgálok be az erdőbe, ha egyszer édesanyám megtiltotta.