Placa De Catalunya Látnivalók
Te vagy a bölcse, Mesterasszonya. S aki kihull, megérdemelte, Az ocsut az Idő nem szánja. A gondolatmenet kerek, és végig a fő témánál marad. A hangszer tehát a költői hang és alkotás önmetaforája; ha azt vizsgáljuk, mit mond a vers a hangszerről, akkor megértjük, hogyan gondolkodik önmagáról. Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Mária és Veronika 69. Jöjjön Ady Endre – A vár fehér asszonya verse.
A lovas ennek megfelelően az interpretációkban megőrzi egységességét, nem bomlik fel az idősíkok egymásba íródó játékában. A versben érdekes módon egybeíródik a bibliai történet (mintha Jézus beszélne egyes szám első személyben), és Ady biográfiai motívumai. Vad szirttetőn állunk 26. Valaki útravált belőlünk 127. 01-től nincs lehetőség a számla kiállítása után történő számlacserére, nem áll módunkban módosítani a vevő számlázási adatait. Ha van még Jó bennem, óh, uram, Kérlek és nem is szomoruan, Óh, mentsd meg belőlem. Akkor sincsen vége 147. Nem adom vissza 107. Az elemzés megmutatja, hogy a vár és a lélek megfeleltetése nem egyértelmű, számos problematikus elem van, ami megbontja a kép egységét, és a szövegszerű elemek játékára irányítja az olvasó figyelmét. Óriási pozitívum, hogy a moziban csak felirattal vetítették ezt a filmet. Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék.
Óh, fajtám vére 137. Üzenem: Vedd magadra a türelemnek. És ez az asszony, ez a csodasápadt? Vallomás a szerelemről 138. Színe, könnye, búja a régi, Nótái is a régiek, Tud altató szépet mesélni, De fölváj régi sebeket is. Ha visszaadni lehet, Ady Endre: Az úr érkezése. A vers harmadik strófájában a lírai én arról beszél, hogy a titokra vár, les. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Ha a szimbolikus nyelvhasználat eltűnne, ez az egységes én szétforgácsolódna a nyelv retorikai teljesítményében. Másfelől pedig "kívülről" viszünk be jelentéseket a mű szövegébe.
A szöveg beszélője időnként mintha nem ismerné önmagát sem ("Valakinek neve vagyok / Vagy örököse egy halott / Szomoru nevének? Ám maga a lovas identikus marad a múltban és a jelenben, az idő így maga is most-pontok egyirányú sora, az idősíkok elválaszthatók, és a jelen a kitüntetett idő, nincs szó a múlt temporalitásáról. Ezzel szemben a modern lírában a felszámolódik az aposztrofé szimmetrikus rögzítettsége, mivel a 'te' kontingens, vagyis megőrzi idegenségét. Ennyi világot, ennyi kincset. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, […] Olvass tovább. Ezt nézője válogatja: engem mélyen megérintett a lezárás. Vajjon milyennek láttál?
Nem tudom, a hallás, hang, csend valóban annyira meghatározó-e JA versében, illetve az sem világos, JA életművéből miért éppen ez a vers Az eltéved lovas intertextusa, hiszen az ember nélküli táj nem csupán ebben a szövegben, hanem sok másban is jelen van. A könnyek asszonyának, Rózsás, remegő ujjai. Gyúlnak ki e bús, nagy szemek. S mit e földön nézni. Csak a mese s csak az átok Tartott eddig így-úgy is még S jók e […] Olvass tovább. Vagyis szeretné megfejteni a titkot, akárcsak a vers olvasója. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Krisztus-éjszaka, tenyered.
Későn jött az az asszony, Aki néz, akit áldok És ez a Puszta megöl, Hol hasztalan kiáltok. Mivel pedig József Attila verse Ady költeménye hangját írja tovább, annak hangját "olvassa", az Ady-szöveg szinkron struktúrájába egyfajta temporalitást "ír bele. " Ezzel összefügg az is, hogy Ady versein belül is inkább a múlt a hangsúlyos, bár a versek kitüntetett ideje általában a jelen. Sőt, még a hang és a csend közötti különbség is eltörlődik, amennyiben a csend hallhatóvá válik. Virágporos, tüzes, szent szárnyát. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon.
S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. A szöveg elején az említett motívumok (Minden, Titok, Élet) megszemélyesítve lépnek elénk, és ilyen módon erőteljesen elkülönülnek egymástól. C. Ady-verset elemzi, mely az Esti kérdéssel áll intertextuális kapcsolatban. Hasonló összefüggésben fontos Karinthy Ady–paródiája. Nagy röviden végigtekint Ady verseinek és alakjának más költők általi megidézéseinek történetén. S miket leírok, elpanaszlok -. Miért fényképezett Owen Bethre hasonlító nőket? Vedd hát az utolsót, A legszerelmesebbet, A türelem bilincsét. Héja-nász az avaron 45. Lőrincz szerint a jelen kitüntetettsége összefügg a szimbólummal, hiszen az időbeliség lerombolná annak szinkron struktúráját. Akkor válna termékennyé a dialógus, ha sikerülne túllépni ezen a paradigmán, és felszabadítani Ady verseinek szövegszerűségét. A kötet tanulmányai arra törekednek, hogy magukat a szövegeket olvassák, fokozott módon figyelve azok többrétegűségére, ellentmondásos elemeire. Így viszont semmi sem rontott az élményen. Lőrincz ezután Szabó Lőrinc Éjjel az erdőn c. versét veszi elő, mint az Ady-szöveg intertextusát.
Nem mehetek hozzád 62. Erről a tanulmányról én is írtam már korábban a blogon. H. Nagy Péter: Ady-palimpszesztek. Konganak az elhagyott termek, A bús falakról rámered. Rendelteték, hogy néhány ember. Zajok, zörejek, suttogások borzolják Beth és a nézők idegeit, ebbe egy szinkronsáv óhatatlanul belerondított volna. H. Nagy Péter ebben a tanulmányban az Ady-versek hatástörténetével foglalkozik. Gyászával küszködik, amelyet csak tetéz, hogy Owen öngyilkossága meglepetésként érte, fogalma sem volt róla, hogy a férjével valami nincs rendben. Az eltévedt lovas jellemzően a múlttal foglalkozik.
A második strófa ehhez képest visszalépést jelent, antropomorfizálja és a szubjektumhoz köti a hangot, itt pl. S mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb. Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég' tevék, imádkozom. Absolon boldog szégyene 52. Mennyi új kéj zsong. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Inaktiválhatja értesítőjét, ha éppen nem kíván a megadott témában értesítőt kapni. Ezen kötet egyik versének egy részlete (Bajvivás volt itt…) valamilyen rejtélyes módon bekerült Pilinszky verseinek 1996-os kiadásába, ez is egy érdekes rejtély, ami felveti a szövegek egységességének kérdését.